Területi tervezés, területhasználat

Az Európai Környezeti Ügynökség éves találkozóján idén a területi tervezés és zöld infrastruktúra volt a téma október 3-án Koppenhágában. A Lechner Tudásközpont képviseletében Schneller Krisztián vezető térségi tervező vett részt az eseményen. A beszámoló teljes anyaga az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat magyarországi honlapján olvasható.

A zöld infrastruktúra témaköre nem új keletű. Az erről szóló koncepciót az Európai Bizottság 2009-es Fehér Könyve vezette be, amely a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szól. A zöld infrastruktúra létrehozása és a romlásnak indult ökoszisztémák legalább 15%-ának helyreállítása révén 2020-ra az ökoszisztémák fennmaradása és javulása lett a cél a Bizottság által elfogadott Európai Biodiverzitás Stratégia 2020 dokumentum szerint. A komoly kihívások elé állított terület az Európai Környezeti Ügynökség október 3-ai, Koppenhágában megtartott területi tervezési munkacsoport ülésének is központi témája volt . A találkozón részt vett Schneller Krisztián, a Lechner Tudásközpont vezető térségi tervezője. A szakember szerint a térségi tervezés szerepe a zöld infrastruktúra koncepció megvalósításában kiemelkedő jelentőségű.

Az Európai Bizottság 2013-ban közleményében ismertette a zöld infrastruktúra fontosságát és kialakításának ösztönzésére tervezett lépéseit. Stratégiai feladatnak nevezte a terület bevonását a kulcsfontosságú szakpolitikai területekbe, a városi környezetben pedig kiemelt jelentőséget tulajdonít neki. Az idei találkozón mind a délelőtti, mind a délutáni ülésszakon több fronton is előkerült a zöld infrastruktúra kérdése.

A konferencianapot nyitó első előadó, Julie Raynal az Európai Bizottság részéről ismertette az európai Biodiverzitás Stratégia céljait és a zöld infrastruktúrához kapcsolódó akciókat, valamint a Transz-Európai Zöld Infrastruktúra Hálózattal (TEN-G) kapcsolatos elképzeléseket. Előadásában többek között a TEN-G-re vonatkozó vitaindító gondolatokat fogalmazott meg a délutáni workshopok számára.

Michelle de Roo a Zöld Város Kézikönyvről (The Green cities Guidelines) tartott előadásában érintette a zöld infrastruktúra tervezés és megvalósítás különböző területi szintjeit, illetve bemutatta a hálózat fontosabb elemeit is. Kitért a városi zöld infrastruktúra által nyújtott társadalmi szolgáltatások jelentőségére, hasznai között említette például a levegőminőség javítását, a városi hőszigethatás mérséklését, a vízlefolyás mértékének csökkentését, az ingatlanok értéknövelését, illetve a szabadidős tevékenységek helyszíneinek biztosítását. A tervezés gyakorlati megvalósításánál kiemelte a részvételi tervezés fontosságát, a kreatív megoldásokat alkalmazását, az esztétikai szempontokat is.

A Helsinki Egyetem munkatársa Kati Vierikko a zöld infrastruktúra, a biodiverzitás és a zöldgazdaság kapcsolatrendszerét elemző Green Surge nevű projektet mutatta be. A kutatásban 20 városra készítettek esettanulmányokat, értékelték a biokulturális diverzitást és városműhelyeket alakítottak ki. A fő cél a zöld infrastruktúra koncepció városi léptékű fejlesztése volt, mind az ökoszisztéma szolgáltatások, mind pedig a biodiverzitás megőrzése érdekében. A projektben nagy hangsúlyt kapott az alulról építkező, integrált megközelítésű és a helyi érintettek bevonásával történő tervezés.

A délutáni munka első felében a résztvevő tagországok képviselői is hozzászólhattak a felmerült témákhoz, előadásokat tarthattak. Ez évben Hollandia és Ausztria képviselője mutatta be a zöld infrastruktúra koncepció megvalósításának lehetőségeit és jó gyakorlatait országaik esetében. Az ülés második szakaszában a résztvevők két kisebb csoportban osztották meg országuk zöld infrastruktúra koncepció megvalósításával kapcsolatos eddigi tapasztalatait, majd pedig arra is választ adtak, hogy a nyitó előadásban bemutatott TEN-G hálózattal kapcsolatosan milyen helyi szintű kívánalmak fogalmazódhatnak meg országuk részéről.

A zöld infrastruktúrával kapcsolatos elemek, például az ökológiai hálózat, vagy a Natura 2000 területek, legtöbb országban a természetvédelmi és területi tervezési jogszabályban jelennek meg. A teljes körű országos szintű, ökoszisztéma szolgáltatásokon alapuló lehatárolások ugyanakkor még hiányoznak. Szintén a jövő feladata, hogy a koncepció az egyes ágazati szakpolitikákba is beépüljön, -különös tekintettel az erdészetre és a mezőgazdaságra.

Magyarország esetében az ökológiai hálózat kijelölése a 2003. évi Országos Területrendezési Tervről szóló XXVI. törvényben valósult meg. Nemrégiben pedig elindult az ökoszisztéma szolgáltatások országos térképezését is célzó KEHOP projekt is. A térképi kijelölések várhatóan 2019-re készülnek el, ezt követően épülhetnek be a területi tervezés alrendszereibe is.

A koppenhágai konferenciáról készült teljes anyag itt olvasható: http://eionet.kormany.hu/teruleti-tervezes-terulethasznalat

Képek forrása: http://eionet.kormany.hu